Amennyiben egy fiatal nem akar a gyermekvédelemmel szóba állni, tudunk-e valamit tenni, vagy tisztelnünk kell-e a véleményét?

Judit Németh-Almasi képe
2015. jan. 26. -- Judit Németh-Almasi

Meg kell értenünk, hogy a fiatal miért nem akar a szolgálattal dolgozni: számára mások a fontos dolgok, vagy mások a problémái, máshogy látja mint mi felnőttek? El kell érnünk, hogy a fiatal ezekről a kérdésekről beszélni tudjon velünk.

Arról is beszélnünk kell a gyermekkel, hogy van-e más, kreatívabb megoldás a szükségletei kielégítésére - hiszen más lehetőségek is lehetnek. Például ha a gyerek nem szeretne a terápiás foglalkozásokon részt venni (mert úgy gondolja haszontalan), de lehet, hogy örömmel részt vesz egy életvezetési tréningen (ahol az egymáshoz viszonyulás sok formáját elsajátíthatja). Ez egy másik ok, amiért a szükségletek vezette gondozási terv hatásosabb, mint egy szolgáltatás-vezérelt, és segít kitalálni, hogy valójában mi a fontos.

Valójában, ha egy fiatal nem szeretne egy szolgáltatást igénybe venni, és más eléggé autonóm, akkor nehéz lenne rákényszeríteni, hogy elmenjen. Ezen kívül a kényszerítés igazán nem segítené a fiatallal kialakítandó pozitív kapcsolatot. Bizonyos esetekben hasznos, ha egy időre 'felfüggesztjük' az ügyeket, mert a fiatalban kialakulhat az, hogy tiszteljük a véleményét és befolyásolhatja azt, hogy mi történik vele (ami végülis hozzájárul a fejlődéséhez és a rehabilitációjához). A kivétel az, amikor a szolgáltatás a gyermek biztonságát szolgálja. Bár fontos a gyermekek kívánságainak és érzéseinek meghallgatása, a gyermekek védelmének biztosítása a felnőttek felelőssége marad.

Ezt a projektet a következő szervezetek támogatják: